Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Csel. 2:1-12; Lukács 12:13-15.

“És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.” (Csel. 2:1)

Sokan vitatták már azt, hogyan lehetséges, hogy kettős tüzes nyelvek formájában szállt le a szentlélek az apostolokra, amikor együtt voltak abban a bizonyos felházban. Ugyancsak kételkedünk azoknak őszinte indíttatásában ma is, akik nyelveken szólnak.

Ha azonban azokra a hosszú hetekre gondolunk, melyeket az apostolok buzgó imádsággal töltöttek el türelmesen várva a Lélek ajándékát, engedelmeskedve annak amit az Ür mondott, jobban megértjük a csodát. Azokban a napokban sok időt fordítottak az emberek Isten dicsőítésére és naponta eljártak istentiszteletre. Az apostolok elméje is az ígért ajándékra volt összpontosítva és nem kétkedő elméletekre.

Mi ugyan hiszünk a Szent Lélekben, de oly sokszor megfeledkezünk arról, amit Warner Sallam számunkra “Krisztus Szívünk Kapujában” című festményével akart bemutatni: Azt, hogy Jézus ott áll és be akar szívünkbe jutni. A zár szívünk ajtaján belülről van. Tán nem elég sokáig összpontosítottuk gondolatainkat Jézusra és nem tártuk fel magunkat előtte, pedig ö arra vár, a Szentlélek által, hogy belépjen életünkbe.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, türelemre vágyunk, magunk, családunk és embertársaink iránt. Megértjük Uram, hogy nem adtad meg még Szent Lelked ajándékát azért, mert nem készültünk el annak befogadására. Amen.

— Készen vagyunk-é türelmesen várni az Úrra. — Shumaker Reba (Roswell, New Mexico)

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 4.

— 37 —