Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Korinthus 4:1-6 “Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Űr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért." (II. Kor. 4:5) Egy tizenöt éves leány olyan sok bűnös dologban vett részt, amennyibe csak tudott. A szülei elvetették maguktól. Elhelyezték egy másik városban levő neve­lő-intézetbe. Ez nem segített a szülők helyzetén. Elkezdtek egy­mással ellenségeskedni. Barátaiktól is elfordultak. A rendkívüli helyzet hozta össze a szülőket a lelkipász­torral, aki meg tudta érteni fájdalmaikat és ellenséges­kedéseiket. A lelkipásztor segített nekik megérteni és megtapasztalni Isten szeretetét és megbocsátásának jelentőségét. A Szentlélek szívükben a gyűlöletet és az ellenségeskedést szeretettel és megbocsátással cserélte ki. Ez a változás leányukra is hatással volt. Isten sze­­retetével olyan csodát művelt, amit mások szinte hi­hetetlennek tartottak. Egy elhidegült, elidegenedett le­ány alázatossá és engedelmessé lett. A megtérés indította el azt a folyamatot, mely a nehéz kérdéseket Isten szeretetével megoldotta. IMÁDKOZZUNK: Mi Urunk, Istenünk! Csodálatos szeretetedért magasztalunk Téged. Vedd ki szívünk­ből az érzéketlenséget, hogy újjászülethessünk a mi Megváltónk, az Űr Jézus Krisztus által. Amem. — Nincs olyan összetört élet, amit az Ür Jézus ne tudna újjáteremteni. — Schümm Robert William (Dixon, Illinois) HÉTFŐ, JANUÁJt 20. — 23 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom