Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1975-01-01 / 1. szám
VASÁRNAP, JANUÁR 19 Olvassuk: Jeremiás 18:1-4; Máté 5:43-48 "És eiromla az edény, amelyet ő készít vala és amely mint anyag volt a fazekas kezében és azonnal más edényt készíts belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.” (Jeremiás 18:4) New-Delhiben több művészeti kiállítást néztem meg. A kiállítók között volt egy Ruchir Joshi nevű 12 éves hindu fiú. Megkérdeztem tőle, hogy melyik a kedvenc festménye. Rámutatott egy tájképre, amely igen jó volt, de nem tetszett jobban, mint a többi alkotása. Megkérdeztem öle, hogy miért ez a kedvence. Erre így válaszolt: “Ez az egyetlen pontosan úgy sikerült, ahogy elképzeltem.” Azután tovább érdeklődtem, hogy van-e még másik festménye is, amit ő nagyon értékel. És ekkor rámutatott egyre. “És ez miért olyan különleges?” — kérdezősködtem. “Mert ez majdnem tökéletes lett elsőre, bár mégsem olyan, amilyennek én először képzeltem. Addig kellett még utána festenem a vonalakat, míg végre olyan jól sikerült, hogy a többi közé emelkedett. Mennyire bölcs volt ez a fiatal ember. Magasra értékelte azt, ami éppen úgy sikerült, ahogy szerette volna. Felfedezte azt, hogy ilyen kép milyen ritka. Aztán egyensúlyba hozta azokat a képeit, amelyek nem sikerültek ennyire. De ez volt az ifjú művészben a nagyszerű és különleges, mert folytonosan törődött alkotásaival és sokat dolgozott rajta, míg végül tökéletesítette azokat. IMÁDKOZZUNK: Édes Istenem! Add, hogy megköszönjem az álmokat, amelyek valósággá válnak. Segíts, hogy az életben olyanokat tudjak alkotni, amelyek áldásosak és hasznosak. Ámen. — Istenünk! Segíts nekünk tetszésed szerinti álmainkat valóra váltani. — Gates Rosalie Prince (Roxboro, North Carolina) — 22 —
