Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1975-07-01 / 4. szám
Olvassuk: I. Thess. első rész. “Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért... szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját és a ti szeretetetek fáradozását... (I. Thess. 1:2-3) A belvárosban van kis templomunk. A kőrengetegben úgy szerénykedik, mint a gazok között az illatos ibolya. Minden tavasszal boltosunk megajándékoz engem egy tasak virágmaggal és veteménymagokkal. Magam köré gyűjtöm a szomszédságból a gyerekeket. Együtt elültetjük a kicsiny kertecskében! Néhány lépésnyi széles csupán, de azért a pöttömke kertben nagy buzgalommal veteményezünk! Egyik tavasszal többek között néhány paradicsom palántát is elültettünk. Szépen növekedtek is. Már előre örültem, milyen szép termés lesz rajtuk. Egy szép napon azonban hült helyük volt nekik! Ott álltam, szomorúan nézegetve a kárt, amikor a szomszéd Lajcsi odaszökkent hozzám: “Tiszteletes úr, kicibáltam azt a néhány nagy gazt! Segíteni akartam.” Elgondolkoztam. Magam is így bánok gyakran Istennel. Jót akarok, szeretettel igyekszem segíteni: és sokszor bizony oktalanul kárt teszek a jó helyett. IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, megvalljuk Néked, hogy oly sokszor megszomorítunk Tégedet a mi jószándékú, de hebehurgya tetteinkkel! Hozzál elő a mi szíveinkből Neked tetsző jó gyümölcsöket. Szent Fiad nevében kérünk, Amen. — “Ütaid Uram mutasd meg!” — Phillips Garrett (Indiana) KEDD, JULIUS 15. — 17 —