Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Ésaiás 12, Filippi 4:1-7.

“Imé, az Isten az én szabadítom! Bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, és lön nékem szabadítom!”

(Ésaiás 12:2}

Egy meleg nyári reggelen az égbolt borult volt és gyengén ködös az idő. Lelkem együtt borongott az idővel, mivel megoldatlan kérdéseim voltak. Kimentem a kerthelységbe és behúzódtam annak egyik sarkába. “Édes Istenem, mit csináljak?” így imádkoztam.

Amint ezt kérdeztem, figyelmem egy madár felé fordult, amely a fenyőfának a legfelső ágán volt. Édesen és megragadóan énekelt. Erős szél fújta a lombokat, de a madár tartotta magát. Az éneke sohasem szünetelt, még akkor sem, amikor úgy látszott, hogy a szél fészkét fújja ki alóla. Ahogy a természetnek ezt a kis epizódját láttam, kérdésemre megkaptam a választ:

Tarts ki Istenben vetett hited mellett, aki törődik veled és válaszol hívásodra. Énekelj és magasztald öt, függetlenül attól, hogy viharos és bizonytalan a helyzeted.” Meggyőződtem arról, hogy életemet Isten kormányozza és nincs miért féljek. Lelkemről leesett a teher és énekelve mentem be a házba.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Uram, Istenem! Halás szívvel mondok Neked köszönetét még akkor is, amikor a dolgok homályosaknak látszanak. Istenem, Te sok mindennel megáldottál engem, amiért énekkel magasztallak Téged. Ámen.

—Szakítok a félelemmel, ami befolyásolja gondolataimat és visszatart engem attól, hogy énekelve dicsőítsem az Istent. —

Nesbitt Belle (Comanche, Texas)

SZERDA, JULIUS 16.

— 18 —