Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. Kor. 13:1-7

“(A szeretet) nem keresi a maga hasznát” (I. Kor. 13:5)

Mikor még meglehetősen kicsi voltam, mindenki más olyan nagynak látszott körülöttem. Templomi istentisztelet után figyeltem egy pár asszony beszélgetését mögöttem. A társalgásnak csak egy-két mondatára emlékszem, de sohasem felejtem el azokat a szavakat.

Az egyik asszony említette egy nőtestvér nevét és a másik asszony beszélni kezdett róla. Ezt mondta: “Tudod, mit szeretek én rajta? Mikor együtt vagyunk és beszélgetünk, mindig azt az érzést támasztja bennem, mintha én volnék a legfontosabb személy a világon.” Micsoda elismerés! Emlékszem, arról gondolkodtam akkor, hogy én is olyan akarok lenni, hogy az emberek ezt mondják rólam is, ha felnövök.

De, ahogy az évek haladtak, megtanultam, hogy ez nem egyszerűen jó modor kérdése. A Lélek dolga ez, amit egyedül Krisztus adhat a szívünkbe és életünkbe. A Tőle való szeretet nem ragaszkodik a saját (emberi) útjához”, mondja egy másik biblia fordítás, önző énünk soha sem tudja a másikat előbbre tenni magánál. A másik ember fontosságának látása és annak önzetlen érzékeltetése, igazán Krisztus Lelke bennünk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyám, adj nekem olyan szivet, hogy vihessem mindenkihez, akivel csak találkozom az üzenetet, hogy ö Isten számára érték. Es mikor látják, az én velük való törődésemet, segíts, hogy Rólad beszéljek Uram, aki még többet törődsz velem. Ámen.

— A szeretet nem tükörbe néz, hanem ki az ablakon, hogy másokat lásson. —

Joan Rosenthal (Portland, Oregon)

SZERDA, MÁJUS 21.

— 23 —