Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Kolossé 3:9-17.

“(Jézus) könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” (Máté 9:36)

Éppen vendéglőben voltam, amikor egy kis fiút láttam bejönni nagyanyjával. A fiú gondosan hozta az idős hölgy kézitáskáját és a szatyort, melyben a vásárolt holmik voltak. A nagymamának nehézséget okozott pápaszemét előkeríteni, mire a figyelmes kisfiú megnyugtatta: “Én majd felolvasom neked az étlapot nagymama.” Miután rendelésüket megkapták mindketten lehajtották fejüket egy pár percre és imádkoztak. Ez a megható gondosság az Ür Jézust juttatta eszembe, aki együttérzett minden testi vagy lelki szükségben a szenvedővel, ö volt a tökéletes szánalom, az isteni együttérzés, ha szenvedést látott. Abban is példát mutatott, hogy e szánalom Nála nem volt csupán üres érzelgősség: ö mindig tett is valamit, hogy segítsen. Ez minket is arra kell késztessen, hogy másokkal igaz, őszinte szeretettel törődjünk. Olyan készséggel, mely nem sokallja az áldozatot és nem riad vissza az akadályoktól. Isten sokszor a mi segítségünket használja fel, hogy embertársaink összetört életében az ö gyógyító, újító erejét megmutassa.

IMÁDKOZZUNK: Mennybéli Atyánk, hálát adunk neked a mi Urunk, ldvezítönk irántunk váló csodálatos szeretetéért, irgalmáért. Segíts abban, hogy öt követve mi is irgalmas szívvel szolgáljuk azokat, akik rászorulnak segítségünkre. Az ö szent nevében kérünk. Amen.

— Igazi tükörképe-e életem a krisztusi irgalomnak? —

Chilvers Gerdán (Norvích, Anglia)

VASÁRNAP, MÁJUS 11.

— 13 —