Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Márk 9:2-10

“És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost és felvitte óke — csupán őkmagukat — egy magas hegyre. És elváltozott előttük.” (Mk. 9:2)

Tizenegy éves unokám, lányom és énmagam bevásárolni mentünk egy szombaton a húsvéti időszak előtt. Az üzletek látogatásában, a húsvéti díszítések nézésében és egy belvárosi étkezésben igen kellemesen telt el a nap. Kellemesen, hiszen a hét többi napjait iskolában vagy munkahelyeinken töltöttük.

Mikor eljött az idő, hogy hazamenjünk, a kis Erzsiké így szólt: “De jó lenne, anyukám, ha nem kellene most hazamennünk; otthon ki kell takarítani szobámat.” Mennyire jellemző ez mindnyájunkra! Lehangoltság vesz erőt rajtunk, ha véget ér a szeretteinkkel töltött nap. Nehéz visszatérni az otthon mindennapi, megszokott munkájához.

Péter, János és Jakab szintén állandósítani akarták Jézus megdicsőülésének magasztos pillanatait és fent akartak maradni a hegytetőn. Jézus azonban tudta, hogy nekik le kell szállani a völgybe elűzni a sötét árnyakat és hordozni a terheket!

IMÁDKOZZUNK: Atyánk! Köszönjük Néked a Szentírás ihletettségét, az Űr Jézus Krisztus földi életének ihletett megírását. Add, kérünk, hogy ugyanaz a Lélek bennünket is vezessen az írások helyes megértésében és gyakorlásában. Krisztus nevéoen. Amen.

— A csúcsok tapasztalata ihlet a völgyek munkájában! —

Sawyer Klarissza (Alabáma)

HÉTFŐ, MÁJUS 12.

— 14 —