Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Efézus 5:25-31.

“Annakokáért elhagyja ember atyját és anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.” (Efézus 5:31)

Egy fiatal házaspár gépkocsiján egy vendéglő felé tartott, ahol házasságuk első évfordulóját óhajtották megünnepelni. Útközben a fiatalasszony így szólt urához: “Miért van az, hogy most ilyen távol ülünk egymástól. Mikor udvaroltál nekem, mindig a közvetlen közelemben ültél!”. A fiatal férj, aki a kocsit vezette mosolyogva így válaszolt: “Én nem mozdultam a helyemről, drágám. Akkor is én hajtottam és itt ültem ahol most!”

Bizony sokszor szomorúan tapasztaljuk, hogy úgyszólván alig fejeződött be az esküvő, a házasfelek máris, először talán észrevétlenül, de lassan kezdenek távolodni egymástól. A keresztyén házastársaknak már házasságuk kezdetén meg kell indulniuk egymás felé, hogy testben-lélekben egymáshoz kapcsolódva töltsék be Istentől rájuk bízott hivatásukat.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Teremtőm! Add kegyelmedből, hogy házastársam szükségeit új, szerető, megértő szemekkel lássam meg és azokat kész szívvel kielégítsem! Ámen.

— A házasság alapja az egymással való őszinte törődés. —

Sutton M. Linda (Booborowie, South Australia)

SZOMBAT, MÁJUS 10.

— 12 —