Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozzék Jézustól egy időre.” (Lukács 4,13).

Valamelyik újszövetségi tanár megjegyezte egy alkalommal, hogy kevés olyan hiteles leírása van az Újszövetségnek mint Jézus megkísértésének története. Ha Jézus nem mondta volna el, ezt a tanítványok semmiképen nem tudhatták volna meg. De a történet hiteles, azért is, mert egybehangzik a válságos élettel. A kísértés az írás szavai szerint bármelyikünket is csak „egy időre” hagyja el. De ez a kjelentés egyéb mély igazságot is tartalmaz, mely könnyen elkerülheti figyelmünket. Mint mindannyiunk számára, úgy Jézus számára is a kísértés megtapasztalása nemcsak abban állt, hogy tegyen valamit, hanem inkább abban volt a kísértés, hogy valami mássá legyen, mint aminek Isten szánta az ő életét.

Ha Jézus engedett volna bármely kísértésnek, akkor más útat is kellett volna követnie, mást fogadott volna el igazságnak és kinyilatkoztatott volna valami másféle életet, mint amit Isten szándékozott rajta keresztül megmutatni. De Isten azt az életet, nyilatkoztatta ki Krisztusban, amit ö akar, hogy éljünk.

Bármi, ami arra akar rávenni, hogy ne legyünk Isten gyermekei, halálos kísértés, melyet el kell vetnünk.

IMÁDKOZZUNK: Óh Istenünk, kinek ereje elégséges számomra a mai nap, segíts elfogadni mindazt, amit mára szándékozott felőlem akaratod. Jézus nevéért, Ámen.

— Egyedüli kísértésem a saját énem Istennel szemben. —

Reeves M. Joseph, Észak-Karolina

SZERDA, MÁRCIUS 20

Olvassuk: Lukács 4, 1-13

— 22 —