Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Minden lélek akit nékem ad az Atya, énhozzám jön, — és azt én semmiképpen ki nem vetem.” (János 6:37) Ahogy telnek velünk az évek, mind inkább rájö­vünk, hogy könnyebb Jézus Krisztusról beszélni, mint követni Ót. Állandó a veszély, hogy közömbösek le­szünk, — Krisztust pedig nem lehet követni úgy, ha nem szeretjük azokat, akik között élünk. De gyakran épen azokat a parancsolatokat tévesztjük szem elől, amelyek segítenének közelebb kerülni hozzá. Isten azonban még darabokra tört tükörcserepekkel is sugározni tudja az ö szeretetét. ■— Egyszer egy hegyi patakban, a sziklák között láttam egy eltört cső-darabot. Ki tudja hogyan került oda és honnan. De a rohanó vizű patakban is teljesítette szolgálatát. Üt lett a hegyekbó'l zuhanó víznek. — Isten még da­rabokra tört életünket is fel tudja használni szolgá­latára. Ha készek vagyunk szívünket neki adni, — erőt ad ahhoz, hogy kövessük őt. IMDÁKOZZUNK: Atyémk megváltjuk előtted, hogy sokszor belefáradunk a saját magunkkal való küzde­lembe. Annál hálásabbak vagyunk azért, hogy ebben a küzdelemben is mindig számíthatunk a te kegyelmed­re. Most is azért kérünk, hogy vonj mindig közelebb bennünket megváltó Krisztusunkhoz, Ámen. — Jézus iráti szeretetünknek a felebarátunk iránti szeretetben is mutatkoznia kell. — Lorimer Signa, Illinois CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 21 Olvassuk: János 6:30-40 — 23 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom