Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 15 Olvassuk: Zsoltárok 84.

„Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”

(II. Korinthus 12:10)

Sokan töprengnek azon, hogy Isten hogyan engedheti meg az emberi szenvedést. Az én élettapasztalatom is azt mutatja, hogy a szenvedés teszi legjobban próbára hitünket. Sokszor kérdezték tőlem is: „Miért kell elviselnie ezt a tragédiát?”

Pál apostol is valamilyen testi bajban szenvedett, bár mindenét odaadta, hogy Krisztus evangéliumát hirdethesse. Szenvedéséről ezt írja: „Háromszor könyörögtem az Urnák, hogy távozzék el ez tőlem; és ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (II. Kor. 12:9, 9.)

Az Úrnak hatalmában van gyermekeit megszabadítani bármilyen szenvedéstől. Sok ima talált már csodálatos meghallgatásra! De az is gyakran előfordul, hogy a próbát nem veszi le az Ür vállunkról, hanem az erőt adja meg hozzá, hogy elviselhessük. Krisztust követni azt jelenti, hogy hordozzuk keresztünket és pedig alázatosan. Van úgy, hogy ez a kereszt testi szenvedésből áll. A keresztyén egyház tehát sokszor azzal végez Istennek tetsző szolgálatot, ha a szenvedőt helyzete alázatos elfogadására inti és arra, hogy bizzék Krisztus gondviselő szeretetében.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, Neked ajánlom fel egész életemet. Köszönöm, hogy a Te kezeidben vagyok a legjobb helyen. Köszönöm, hogy hatalmas vagy engem megszabadítani bajaimból. Köszönöm, hogy még bajaim között is erőt, sőt örömet adsz a Krisztusban és hogy a Te szeretetedre mindig számíthatok. Az Űr Jézus nevében. Ámen.

— Nyugodtan alhatsz el, mert Isten ébren van. —

Tice Chris H., Anglia

— 17 —