Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 12:27-31

„Ha kesered az Urat, a te Istenedet, meg is találod, ha teljes szívedből és telkedből keresed.” (V. Mózes 4:29)

Peter Marshall egyik igehirdetésében elmond egy történetet egy asszonyról, aki azt álmodta, hogy egy nagy üvegablak mögül meglátta Istent. Újra és újra próbálta Isten figyelmét magára vonni. Kétségbeesett kísérletezésében egyre növekvő, végül hangjának legmagasabb fokán kezdett kiáltozni. S akkor megszólalt mellette egy halk és csendes hang s azt mondta: „Miért kiáltozol oly nagyon? Semmi sincs köztünk!”

Isten és köztünk nincs választó fal, legfeljebb azok, amelyeket mi magunk építünk. Ilyen választó falak lehetnek: a hitetlenség, a nemtörődömség, a helytelen magatartás mások felé, a vágy, hogy a mi akaratunk legyen meg az életünkben és ne az Istené.

Köztünk és Isten között csak ezek a falak vannak. De ha mi komolyan akarunk közeledni Hozzá, meghallhatjuk mi is azt a halk és szelíd hangot és megismerhetjük a békességet, amit Isten jelenléte ad. Legyen hát tökéletes bizalmunk Őbenne s akkor a falak eltűnnek.

IMÁDKOZZUNK: Drága, jó Istenünk! Tudjuk, hogy Te mindig velünk vagy, mégis sokszor engedjük, hogy a kétely elválasztó fala közénk ereszkedjék. Kérünk, segíts, hogy teljesen a Te kezedbe tegyük magunkat, tudván, hogy Te minden szükségletünkre választ adsz. Ne engedd, hogy bármi is közénk álljon. Ámen.

—Nem az a kérdés, hogy Jézus velünk van-e, hanem az, hogy mi Vele vagyunk-e? —

Casteel Gussie, Kansas

SZOMBAT, MÁRCIUS 16

— 18 —