Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1974-03-01 / 2. szám
„Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy Néki szolgáljanak, hanem hogy Ö szolgáljon, és adja az Ö életét váltságul sokakért” (Márk 10:45) Fenti igénkben a két tanítvány azzal az igénnyel jött az Úrhoz, engedje meg nekik azt a kiváltságot, hogy a mennyországban a királyi trón közvetlen közelében ülhessenek. Mint fontos személyiségek, az Ür Jézus mellett akartak volna ülni. Mi sem természetesebb, hogy a többi tíz tanítvány zokon vette az ilyen önző kívánságot. Megharagudtak rájuk. Urunknak ez a rövidlátó, önző kérés nagyon rosszul esett. Miért kérnek azok ketten ilyesmit? Hiszen tudhatnák, hogy az Ür Jézus sajátmaga sem azzal jött, hogy fontos és tekintélyes személyiség legyen, és mindenki megemelje kalapját Előtte. Tudod, miiért jött a mi Urunk? Azért, hogy szolgáljon. Mint egy rabszolga a mesternek. Megalázta magát — a jászoltól a haláláig. Másnak az istállójában született meg, sohasem volt saját háza, lovaskocsija. Még a temetésére is egy kölcsönkért sírboltba helyezték. Ha az Ur Jézus felkötötte a törülközőt, és nem röstellte tanítványai poros lábait megmosni, Mester létére, akkor mi sem várhatunk el a magunk számára az ö szolgálatában királyi pályafutást, tapsolást és kalapemelést. A mi Urunk miérettünk a szolga szerepét választotta, hogy mi is az ö lába nyomán járjunk. IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, taníts minket szolgálatra, szolgai szerepre — szeretetböl és örömmel — Teérted. Ámen. — A szerető szolgálatban öröm lakozik. — Chapo Frank, Tennessee PÉNTEK, MÁRCIUS 8 Olvassuk: Márk 10:35-45 10 —