Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma" (Máté 6:11). Nemrégen egyik barátomnál voltam segíteni. Már néhány órája dolgozgattam az udvarában, megszakí­tás nélkül, és azon voltam hogy befejezzem késedelem nélkül. Ez volt az igazi oka annak, hogy uzsonna meghívá­sának nem tettem eleget, pedig már éhes voltam. Csak eltereltem a szót róla, oktalanul, és elutasítá­sommal őt is megbántottam, és sajátmagam is kárát vallottam. Sokan éppen így tesznek az Ür Jézussal. A mennyei Mester ott áll, tanítványai és követői között és hangos szóval hívja az éhező és szomjuhozó lelkeket. “Aki csak énhozzám jön, soha meg nem éhezik, és aki énbennem hiszen, soha örökké meg nem szomja­zik.” Es ahelyett, hogy kitárt karokkal befogadnánk és magunkévá tennénk az Ö drága üdvösségét, csak elfordulunk, azzal a megjegyzéssel, “Nem vagyok éhes!” Jöjj és kérjél enni a mennyei vendéglátó Jézusunk­tól. Mert aki kér, az mind kap, és aki keres, az talál, és a zörgetőnek megnyittatik ... IMÁDKOZZUNK: Urunk, Te úgy teremtettél ben­nünket, hogy mindaddig sóvárgunk, kutatunk és éhe­zünk, amíg csak Tebenned el nem pihenünk, elnyerve az örök életnek kenyerét. Ámen. — Földi kenyérgondjaim nem vehetik el a mennyei kenyér jó ízét. — Moyo Tamás, Rhodézia SZOMBAT, MÁRCIUS 9 Olvassuk: Máté 6:9-13 11 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom