Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Ap. csel. 16:25-34.

„Azután (a börtön őr) bevezette őket (Pált és Silást) házába, aszalt terített nekik és egész házanépével együtt örvendezett, hogy Istenben hívővé lett." (Ap. csel. 16:34)

Három alpinista haladt óvatosan a hegycsúcs felé. Elől a vezető, utána egy fiatalember, aki azt az utasítást kapta, hogy csak mindig a vezető lépéseire figyeljen. A sorban a harmadik a fiatalember édesapja volt. Örömmel, jókedvvel kapaszkodtak egyre feljebb.

Egyszer csak a fiú hátrapillantott, hogy megnézze, apja kövei-e őket. Ekkor történt a tragédia; egyensúlyát vesztve, édesapját magával sodorta a mélységbe.

Nekünk keresztyéneknek is sokszor ez a bajunk. Hiszünk Krisztusban, de hátra nézegetünk a saját tapasztalatainkra. Ebből következik, hogy hitünk elszíntelenedik, mert nem bízunk a keresztyén hit és élet megújító erejében.

Krisztus a mi menedékünk. — őbenne vetett élő hittel csak előre nézhetünk s szívünket szeretet, öröm és béke tölti be.

Hitünket tehát ne építsük saját tapasztalatainkra, hanem Krisztusra, aki minden idők rendíthetetlen sziklája.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, áldunk Téged a mi Megváltónkért, az Űr Jézus Krisztusért. Segíts bennünket, hogy öt soha szemünk elől ne veszíthessük. Az Ö nevében kérünk. Ámen.

— Érzelmeink a hitnek a termése, nem pedig a gyökere. —

Constantinidis George, kiadó (Görögország)

SZOMBAT, FEBRUÁR 23.

— 56