Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 12:22-31.

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a rossztól, mert te velem vagy: vessződ és botod vigasztalnak engem." (Zsoltárok 23:4).

Bár sokszor hallottam ezt az igét és sokszor idéztem betegágyaknál és haldoklóknak, hogy vigasztaljam őket, — egyszer nekem magamnak is egészen személyesen nagyon sokat jelentett.

Két évvel ezelőtt kórházba kellett mennem, hogy egy rosszindulatú daganatot kioperáljanak belőlem. Amikor másnak idéztem ezt a zsoltárverset, talán nem jelentett sokat számomra, de amikor én magam feküdtem a kórházi ágyon, egészen személyesen az én igém lett ez. Felfedeztem, hogy az Ür velem van, amikor a halál árnyékának völgyén átmegyek. Határozottan éreztem az ő jelenlétét akkor is, amikor már az operáló tetrcmbe vittek be.

Krisztus az ember életében döntő változást jelent. Nem azt jelenti jelenléte, hogy a nemkívánatos események elkerülnek, vagy hogy szenvedésben sohasem lesz részünk, hanem életünk őbenne erősödik, gazdagodik és mélyül el.

IMÁDKOZZUNK: Uram, ohy sokszor van bennem félelem az elet bizonytalanságai miatt. De hálásam köszönöm neked, hogy az élet minden körülményei között velem vagy. Es ez nekem elég. Ámen.

— Jézus változást hoz életünkbe, ha módot adunk Neki rá. —

Zehr J. Howard, mennonita elöljáró (Indiana)

VASÁRNAP, FEBRUAR 17.

— 50 —