Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 119:105-108; Lukács 8:5-8.

„Lábam szövétneke a te beszéded és ösvényem világossága.” (Zsoltárok 119:105.)

Milyen könnyen megcsaljuk önmagunkat! Hiszen emberi gyarlóságaink még a bibliaolvasás közben is törbeejtenek bennünket.

A szülömunkásokról szóló példázat a Máté 20. részében jó példa erre. Amint olvasunk egymásután a különböző órákban felfogadott munkásokról, ugye próbáljuk majmukat ezzel, vagy azzal a csoporttal azonosítani. De .Jézus ebben a példázatban arról beszél, hogy azjért van helyünk az Isten országában, mert ö érdemünkön felül jutalmaz minket. Nem kiérdemeljük, hanem kegyelemből kapjuk.

Hasonlóképen a magvetőről és a különböző fajta földről szóló példázatban, a Lukács 8:1-15-ben Jézus nem arról beszél, hogy némelyek olyanok, mint a köves talaj, mások pedig mint a tövises hely, és ismét mások, mint a jó föld. Inkább azt akarja mondani, hogy mindegyikünk lehet bármilyen talaj. Legyen az () Igéje világosság számunkra, hogy megértsük mondanivalóját.

Isten Igéje örömhír számunkra, mert Isten meg nem érdemelt jóságáról és .szeretedéről beszél. Örömhír, mert általa tudjuk, hol állunk ma és hogyan lehetünk a Mester tanítványai.

IMADKOZZl'XK: Urunk,szabadíts merj minket <>nmai/nnk mriicsa'nsätöl. .1 te bj'd leimen vilúrjossrífj sotétséi/ii nkben, bocsánat éltéveluértéseinkben és kennelem a Krisztusban. Amen.

— Isten ott talál meg minket, ahol vagyunk. —

Fry D. Franklin, lelkész (New Jersey)

IlUTFÖ, FEBRUAR 18.

— 51