Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 6:35-40. „Aki énhozzám jön, azt semmiképen ki nem vetem." (Ján. 6:37) így imádkozott egy 95 éves öregember az unokái­val: „Atyánk, arra tetremtettél minket, hogy talál­kozzunk Jézussal. Köszönjük, hogy megismerhettük Öt és hogy Ö értékessé teheti életünket.” Jól gondold meg! Ha Krisztushoz megyünk, Ö men­tő kegyelmébe és közösségébe fogad bennünket. Egyik énekünk ezt így fejezi ki nagyon világosan: ,,.. . nincs semmi gát, kegyelmed mi nem törne át... ” Mert Jé­zus nemcsak elfogad bennünket, hanem meg is tisz­tít, fel is szabadít. Jól gondold meg! Aki Krisztushoz jön, az legyőzi magában az élet súlyos gátlásait és Isten terveit va­lósítja meg. Nem csupán szemlélője lesz az élet ha­talmas drámájának, amint a bún felett diadalmasko­dik, hanem tevékeny részese. Jól gondold meg! Krisztus nem fordul el tőlünk, amikor szükségben vagyunk, vagyí terhek alatt ros­kadozunk. Kétségbeesés helyett reményt ad; csalódás helyett életteljes hitet; vereség helyett diadalmas ke­gyelmet. IMÁDKOZZUNK: Ur Jézus, hozzád jövünk, hogi/ félelmünk megszűnjék, hogy hitünk megéledjen és hogy jövendőnket benned találjuk meg. Kérünk, ve­zess minket úgy, hogy amint utunkat folytatjuk a Te kezedet fogva, az az örökkévalóságba vezessen min­ket. Ámen. — Ha Krisztust keresed, nem téveszthetsz utat. — Birkbeck János, könyvkiadó (Skócia) SZOMBAT, FEBRUÁR 16. — 49 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom