Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 2.

Olvassuk: Zsidók 12:1-6.

„Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért, nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzöjére, Jézusra.” (Zsidók 12:1-2)

Újévkor visszanézünk az útra, melyet idáig megtettünk és reménységgel nézünk az előttünk álló jövendő felé.

Visszanézni, sokszor lehangoló. Rólunk nem sokan mondhatják, amit Józsuáról olvasunk: „Semmit el nem hagyott...”

De szerencsére, van lehetőség az előre nézésre is. Micsoda örömteljes valóság az, hogy újra kezdhetünk. De ez az újrakezdés azt is jelenti, hogy el kell dobnunk magunktól sok idejét-múlt elgondolást is, és meg kell tanulnunk, másokra hallgatni és készen lenni a kölcsönös beszélgetésre. Szívünket és értelmünket ki kell tárnunk mások előtt és mások felé.

Amikor a nagy angol történettudós, John Richard Green meghalt, barátai ezt íratták a sírkövére: „Holtig tanult.”

Nézzünk az újév felé új gondolatokkal, új érzésekkel és új készséggel azok megvalósítására. Isten új elkötelezettségekre hív minket az új esztendőben, új feladatok elvégzésére, de mindenekelőtt szívünk, elménk megújítására.

IMÁDKOZZUNK: Uram, taníts ágy élnem naprólnapra, hogy etetem ne legyen hiábavaló. Amen.

— A keresztyén ember mindig kész tanítani, csakúgy mint másoktól tanulni. —

Snowden F. Rita, diakonissza Uj-Zealand.

— 4 —