Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Olvassuk: Lukács 4:14-21. „Az Úrnak lelke van rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívúeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat.” (Lukács 4:18) Mint énekes sokszor szerepeltem börtönökben, és sok mindent láttam a vasrácsok mögött. De viszont a börtön falain kívül sok olyan embert is láttam, aki a saját maga építette kis börtönében ül, lelkileg megkötözve. Sok éven át magam is ilyen lelki börtönben éltem, amikor el-felé rohantunk Istentől. A lelki láncokban és béklyókban lekötözve csak húztam, vonszoltam szerencsétlen életemet. Hányszor hallottam másoktól és hányszor mondtam magamnak is, hogy az egyetlen fontos az ember életében a belső, a lelki békesség, a szív békessége. Milyen csodálatos békesség ömlött el rajtam, amikor feladtam és megadtam magamat az Ur Jézus Krisztusnak és átadtam szívemet ö neki; Ö kibékített engem az Ur Istennel. Szinte éreztem, hogyan hullnak le rólam napról-napra a bűnök láncai, amelyek megkötözve tartottak. A szeretet örökké áramló tengere és a belső világosság fénye áradt be életembe. Most nagyon is jól tudom, hogy mit értett az Ur Jézus, amikor azt mondotta: ,.Az Isten küldött engem, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek.-’ IMÁDKOZZUNK: Uram, tölts mer/ szereteted fényével; láthassa a viláfi, hogy szabad vagyok és erezzék ?neg az emberek, hogy a Te lelked van bennem. Ámen. — „Nyugtalan a mi szívünk, amíg el nem pihen Benned, óh, Isten.” — Johnny Cash, énekes, Tennessee CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 3. — 5 —
