Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 27. „Várjad az Urat; légy bátor és ö megerősíti szivedet.” (Zsoltárok 27:14.) Az észak-ausztráliai bennszülöttek Védett Területén történt. Odabent a templomban folyt a délelőtti isten­­tisztelet, miközben künn emberek csődültetk össze an­nak az eldöntésére, hogy egy bizonyos ember halálá­ért ki a felelős. Egyesek azt állították, hogy az egyik ember birtokában levő bizonyos kő volt a felelős, mert azt hitték, annak a kőnek olyan lraalma van, hogy bár­kit megöl, aki megérinti. Mire az istentiszteletnek vé­ge volt, odakünn már szinte verekedni kezdtek. Három keresztyén ment a tömeg közé. Közülök a lelkipásztor kezébe vette az állítólagos varázserejű követ, feltartotta és így tett bizonyságot Krisztus ere­­jéről.ó Elmondta, hogy ilyen tárgyaknak nincs erejük, csak a tőlük való emberi félelem rombol. Amikor megkérdezték a lelkészt, hogy neki van-e valamije, aminek „ereje” van, ezt felelte: „Igen, a Bibliám!” Lelkész-társa is bizonyságot tett Isten erejéről. Ketten felszedték azokat a rettegett varázs-tárgyakat, amiket az emberek remegve kiborítottak a földre a fonott szatyraikból és mire eltették, a tömeg szétoszlott. Mindnyájunkat üldöznek félelmek. Szükséges bátor­ságért imádkoznunk, hogy Krisztus követőiként szi­lárdan megálljunk, amint az ö benne való csodálatos életről bizonyságot teszünk és azt gyakorlatilag is be­mutatjuk. IMÁDKOZZUNK: Urunk, adj erőt nekünk, amikor szerető kezet nyújtunk, hogy segítsünk azokon, akik bajokkal, leverettetésekkel és bánattal küzdenek. Ámen. — Az Urban való bizalom ad erőt a helytálláshoz.— Bond Kingsley, missziói tanácsos (Ausztrália) PÉNTEK, FEBRUÁR 15. — 48 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom