Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Apostolok Cselekedetei 3:1-16. „Az Ó nevében való hit által erősítette meg az Ó neve ezt, akit láttok és ismertek és a hit, amely Ó általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.” (Ap. csel. 3:16) Az első keresztyének életét, cselekedeteit olvasva fel­tehetjük a kérdést, mi volt az, ami ezeket a félénk, sokszor bátortalan, bizonytalan embereket egy barát­ságtalan, sőt ellenséges világban szinte forradalmi emberekké tette? Csak egy felelet lehet rá: a Krisz­tust szerető, odaadó tanúskodásuknak oly nagy volt a hatása, hogy csodálat, áhítatos érzés uralkodott el azokon, akik hallották őket és látták cselekedeteiket. Hiszen nemcsak beszéltek Krisztusról, hanem csele­kedeteik is ott voltak mindig arany-fedezetül. Egy Diognetushoz szóló levél így írja le ezeket a korai hívőket: „A keresztyéneket a többi emberektől nem országuk, nem nyelvük, nem szokásaik különböz­tetik meg. Nincs külön városuk, nincs külön nyelvük, nincs különc életformájuk.” Ezek az első keresztyé­nek nem fordítottak hátat az akkori társadalomnak, nem igényelték, hogy álljon meg a világ, mert ők le akarnak szállni robogó vonatáról. Tanúbizonyságuk ereje élő, erős hitükből származott, amivel odafordul­tak az elhagyottakhoz, a világban magukat idegenek­nek érzőkhöz, az összekuszált életekhez, a sérelmes szívűekhez. Killinger János helyesen írta: „Nem lehet annyi beszéd Istenről, Bibliáról, erkölcsről, theológiáról, ami felérne a legparányibb cselekedetével a hívő ember­nek embertársai felé.” IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts, hogy ne akármi­lyen, hanem felebarátom gondját felvevő keresztyén legyek. Amen. — A keresztyén ember igazi törődése cselekvés má­sokért. — Thatcher W. Floyd, kiadó (Texas) SZOMBAT, FEBRUÁR 9. — 42 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom