Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUAR 10.

Olvassuk: János 14:1-6.

„Békességben fekszem le és legott elaluszom, mert Te Uram egyedül adsz nekem bátorságos lakozást." (Zsoltárok 4:9).

Szabadságom alatt kirándulást tettünk a tengerhez. Amint az egyik hegyi kanyaron áthajtottunk, egyszerre csak elénk tárultak a Csendes Óceán ragyogó, fehér hullámai. Kis unokám még sohasem látta a tengert. Csodálkozva felkiáltott: „Nagymama, mennyi víz és mégsem önt el mindent, mindig csak egy helyben marad.” Kis unokám megjegyzésével mindjárt Ahhoz vezetett, Aki határt szabott a vizeknek és „az egybegyűlt vizeket, tengernek nevezé.” (Mózes 1:10).

Még jobban megtelt lelkem az Ö csodálatával, amint néztem a végtelennek látszó vizet, a kék eget, amint belemerült a tengerbe és a fenyőkkel borított zöld hegyeket. Milyen végtelen művészettel és szeretettel termtette Isten a világot és a mi földünket. Es milyen végtelen szeretettel tervezte sorsunkat, amikor elküldte Szent Fiát, hogy megváltson bennünket a bűntől és befogadjon minket az örök mennyei hajlékba. Mienk ez a megnyugttató biztosíték: az Ur Jézus megnyitotta számunkra a mennyországot.

IMÁDKOZZUNK: Uram, köszönjük Neked azt a megnyugtató biztosítékot, hogy Szent Fiad által a Te országod polgárai lehetünk. Gyönyörű a föld és minden, amit teremtettél; milyen gyönyörűségek lehetnek a Te országodban. Ámen.

— Ha elfogadod az Űr Jézust Megváltódnak, a mennyország polgára lettél. —

Tomcsányi Ödönné, ápolónő (Kalifornia)

— 43 —