Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1974-01-01 / 1. szám
PÉNTEK, FEBRUÁR 8. Olvassuk: Zsoltárok 25:1-7. „Senki se szégyenüljön meg, aki Téged vár”. Lelkipásztori tanulmányaim szükségessé tették, hogy egy időre megváljak családomtól és szülőföldemtől. Bár tudtam, hogy feleségem örömmel támogatja tervemet, mégis éreztem, hogy sok erőre lesz szüksége ezalatt az idő alatt. Bibliai verseket hagytam hátra neki búcsúzóul, s többek között a fenti Igét is. Különélésünk egész ideje alatt jó volt ebbe az Ígéretbe kapaszkodni, s érezni, hogy Isten véd, vígasztal, velünk van. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy hitünk nem szégyenült meg. A 25. Zsoltár teljes egészében a hitből jövő könyörgés iskolapélda ’ lehetne, de különösen a kiemelt vers mutatja meg tisztán a hívő ember helyes magatartását Ura előtt. A hívő ember mindig alázatosan, alárendeltségének teljes tudatában vár, érezve, hogy mindig, mindenben szüksége van az Úrra. Nélküle tehetetlen. Emberi vigasz, emberi támogatás mindmind erőtlen, csak az Ür menthet ki végtelen szeretetével minden szorongattatásból. A hívő ember bizton támaszkodhat Isten igazságára, Ígéreteire és erejére. „Igazold a mi bizodalmunkat Benned; Nem miértünk, de Önmagadért cselekedő ezt, Uram.” — mondhatja. Isten mindent tud mindent javunkra cselekszik, ezért ha Ígéreteinél alóra váltását ideig óráig késlelteti is, ez ne gyengítse hitünket. A várakozás ideje olyan folyamat, melybe Isten tisztít, formál, alakít bennünket, hogy olyan edényekké válhassunk, melyek méltók az Ö szolgálatára és az Ö dicsőségének hordozására. IMÁDKOZZUNK: Dicsérünk Térjed, IJrvnk, hogy Ígéreteidet beteljesíted tízok életében, akik bíznak benned. Hadd matassuk meg hálánkat engedelmességben cs alázatos szolgálatban. Ámen. — Ö hű marad, maradj hü te is Hozzá. Depestre Marco, agronomus (Haiti) — 41 —
