Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 14:15-18.

.......eljövök hozzátok" (János 14:18)

Férjem, Roy és én filmfelvételeken vettünk részt. Roy egyik jelenete alatt odajött hozzám a filmstúdió titkárnője egy üzenettel: azonnal hívjak fel egy texasi kisvárost. A telefonszám, amit átadott, fivéremé volt. Összeszorult a szívem, mert 83 éves édesanyánk ott élt egy otthonban.

Dobogó szívvel tárcsáztam a számot. Sógornőm vette fel a telefont s különös, erőltetetten nyugodt hangon közölte velem, hogy pár órával előbb egyetlen egy fivérem szívrohamot kapott egy newyorki szállodában s az végzett vele. 56 éves volt.

A temetést követő éjszaka képtelen voltam elaludni. Könnyek között imádkozni kezdtem, kérve az Urat, hogy adjon valami vigasztaló jelet nagy fájdalmamban. Lélegzet-visszafojtva vártam, hogy megteszi-e, amint éppen aznap ígért a fenti igében: „ ... eljövök hozzátok...”

Nehéz szavakba öntenem, amit hamarosan éreztem. Mintha finom, láthatatlan kezek megsímogatták volna szívemet. Hirtelen teljes világossággal tudatotssá vált előttem, hogy szeretett fivérem lelke visszatért Istenhez. Megnyugodtam s hamarosan elaludtam.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm Neked Istenem, vigasztaló jelenlétedet a bajok idején s azt a bizonyosságot, hogy mindent a legjobban intézel.

— Az Űr érezhetően közel van hozzánk, mikor nagyon várjuk. —

Rogers Evans Dale, filmszinésznő (Kalifornia)

SZERDA, FEBRUÁR 6.

— 39 —