Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

„(Keresztelő János) az égő és fénylő lámpás volt..

(Ján. 5:35)

Sokszor olvastam már ezeket a szavakat, amiket Jézus mondott Keresztelő János szolgálatára vonatkozóan. De nem tulajdonítottam nekik elég jelentőséget. Egyszer azonban kaptam egy képet festő barátomtól. Égő gyertyát ábrázolt. Ez volt aláírva: “Elhamvadok, hogy másoknak világítsak . ..”

Kijelentésszerűen hatottak rám ezek a szavak. Nemcsak János szolgálatának a lényegét világították meg, hanem minden egyes odaadó keresztyén emberét. Nem adhatunk világosságot másként másoknak, csak ha közben mi elhamvadunk. Azaz szenvedünk, elemésztődünk a szolgálatban, hogy Krisztus világossága mások előtt felragyogjon. Azok előtt, akik sötétségben élnek.

Pál apostol egy más helyen s más szavakkal, de ugyanezt a gondolatot fejezi ki, amikor ezt mondja: “Gyermekeim, akiket fájdalommal szülök, míg kiábrázolódik bennetek a Krisztus”. Hajlandó vagy-e életedet elemészteni, lassan elhamvadni, azért, hogy világosság légy mások felé és felmutasd nekik Jézus Krisztust ?

IMÁDKOZZUNK: Drága Megváltóm, életem fáklyáját idehozom most Hozzád, hogy Lelkeddel lángra lobbantsd azt s bármibe kerüljön is, megvilágíthassam mások útját — Tefeléd. Ámen.

— Ez a tanítványság titka, elégni Jézus szolgálatában. —

Pedakis George, Görögország

SZOMBAT, JÚNIUS 29

Olvassuk: János 5:31-36

— 62 —