Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, JUNIUS 30 Olvassuk: II. Tim. 1:7-12

„De nem szégyelem, mert tudom kinek hittem...” (II. Tim. 1:12)

Teljesen más dolog Istenről tudni, mint Istent ismerni. Itt mi Távol-Keleten tudunk az Egyesült Államok elnökéről, vagy a francia elnökről, de nem ismerjük őket. Istent ismerni annyit jelent, mint övele személyes kapcsolatban lenni. Jézus azt mondta, hogy Isten és ember kapcsolata olyasmi, mint a fa és annak ágai között való viszony. Amikor emberek csak Istenről tudnak, az azzal a veszéllyel jár, hogy ezzel meg is elégednek és egyáltalán nem törekszenek arra, hogy őt magát megismerjék személyesen. Egészen más dolog arról tudni, hogy Isten mindenütt jelenvaló s megint más tudnunk, hogy jelen van életünkben s mi ö benne élünk, mozgunk és vagyunk. Az a vak ember, akit Jézus meggyógyított, hirtelen egy egészen új szituációban találta magát. Sok minden meglephette, zavarhatta. De azt mondta: “Egyet biztosan tudok, azt, hogy noha vak voltam, most látok”. Életében és a látás új megtapasztalásában megismerte Istent s az elegendő volt arra is, hogy szemébe nézzen az új szituációjából származó nehézségeknek.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk az Ür Jézus Krisztus által, adj nekünk örökkétartó közösséget Önmagaddal, hogy teljes valóság légy életünkben. Ámen.

— Kérdezd meg már magadtól: ismerem-e Istent, vagy csak tudok valamit öfelőle? —

Mather S. James, Ceylon

— 63