Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JÜNIUS 27

Olvassuk: I. Mózes 50:15-21; Ap. Csel. 7:6-13

„Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten jóra gondolta azt fordítani..." (I. Móz. 10:20)

Egyiptom olyan őrlő malom volt, hogy csaknem öszszemorzsolta József szívét. Egy gonosz asszony bűnre akarta csábítani, a börtönben megkínozták, rabszolgamunkát végeztettek vele. Kísértések és kétségbeesés vették őt körül.

Mégis, éppen Egyiptomban Isten magas méltóságra emelte őt. Megszűnt számára ez a látszólag értelmetlen tragédia-sorozat. Nem fenyegette többé a szenvedés malomköve szétmorzsolással, reményei felőrlésével. A múlt sötét köveiből aranylépcsők lettek számára. És a maga felmagasztalt, kiemelt voltából nem győzött bizonyságot tenni az Ur Isten nagyságáról.

Mikor annyira szeretnénk menekülni valami különös próba és szenvedés borzongató színhelyéről, Isten gyakran odahorgonyoz minket pontosan arra a nemkívánatos helyre. Később, mikor visszatekintünk, meglepődve látjuk, hogy a könnyes próba nem volt más, mint Isten tökéletes eszköze, mellyel jelen helyzetünket és kirendelt helyünket előkészítette. Akkor lesz előttünk világossá Isten kegyelmének kimondhatatlan gazdagsága, melyet azoknak ígért, akik szeretik őt.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, taníts minket alázatosan elfogadunk az élet különös fordulatait, hittel elfogadva, hogy azok pontosan beleillenek a Te terveidbe, amiket számunkra készítettél. Ámen.

— Isten útja nemcsak számunkra megszabott, de a legjobb út is. —

Demy N. Millard, Texas

— 60 —