Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

SZERDA, JUNIUS 26 Olvassuk: János 14:1-11 „Vessed az Úrra a te terhedet, Ö gondot visel rólad. (Zsolt. 55:12) Egy nagy kórház szülészeti osztályán az egyik lá­togató álmélkodva nézett végig a bölcsőkben alvó kis­babák hosszú során s megkérdezte naivan az ügyele­tes nővért, hogy honnan tudják, melyik kisbabát me­lyik fiatal édesanyához kell időnként odavinniök. Az illető azt az egyébként jólismert felvilágosítást kap­ta, hogy minden kisbaba csuklójára oda van erősítve egy kis azonossági szalag, hogy minden tévedést ki­zárjanak. De, tette hozzá a nővér, még enélkül is szinte elképzelhetetlen tévedés és csere, mert minden gyermekben a szülők felé van valami külön jellegze­tesség, ami szemükben a picikét a világ legcsodálato­sabb babájává teszi. Néha egészen az a látszat, hogy mi is olyanok va­gyunk, mint e kisbabák hosszú sora. Benne vagyunk a tömegben, annak egy része Jvagyunk. Dolgozunk, eszünk, alszunk, mint bárki más. De mégis, Jézus Krisztus nem akarja, hogy így él­jünk. ö az embereket nem úgy tekintette, mint szürke tömeget, semmitmondó csoportot. Mindig az egyént nézte a maga teljesen külön és egyedülálló reményei­vel és félelmeivel. Mikor emberek jöttek hozzá, a sze­mélyiséget látta meg bennük s telt meg részvéttel irá­nyukban. S amikor szolgált, kinek-kinek a maga sa­játos baja, bánata, problémája volt szeme előtt. A las­san elszemélytelenedő mai társadalomban talán ez az evangélium egyik legbiztatóbb üzenete: benne vagy Jézus személyi nyilvántartásában! IMÁDKOZZUNK: Uram Jézus, Te jobban ismersz engem, mint én saját magamat. Mutasd meg, mit cse­lekedjem ma Veled szemben. Ámen. — Jézus csak akkor tud Téged vezetése és gondozá­sa alá vonni, ha lehetőséget adsz rá. — Odell Alice, Anglia — 59 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom