Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1974-05-01 / 3. szám
PÉNTEK, JÚNIUS 14 Olvassuk: Máté 5:10-12 „ És lesztek nékem tanúim...” (Ap. Csel. 1:8b) Imre gyereknek nem lehetett semmi panasza sem. Boldog és gondatlan ifjúsága volt otthon, és amikor eljött az idő az egyetemi tanulmányokra, vígan fütyörészve pakolta a holmijait. De az első hetek bizony borús időjárást hoztak a mi Imrénk életébe. Jónéhány osztálytársa gúnyos fintorokkal fogadta amikor Imre határozott NEM-et mondott a pajkos kísértéseknek. Valahogyan azért ment volna a kitartás, de egy pökhendi fiatalember, Frici, mindenképpen le akarta törni a mi Imrénk szilárd ellenállását. Nem múlt el egy nap, hogy Frici valami módon sárt ne szórt volna rá. Megjegyzései szúrták mint a darázs-csípés; gúnyos suttogása úgy esett, mintha rohadt krumplival dobálták volna meg. A többiek meg csak vigyorogtak ... Egyik nap aztán, Isten igazításából, az irodalmi órán az Othelló színdarabról jött fel a szó. Iágó, a folytonos bajkeverő, így foglalta össze Cassió jellemét: “. . . Valami titkos szépség mutatkozik Napi életében ... Mely éngemet csúnyasággal vádol...” Imre ebben a színpadi idézetben tisztán megértette hogy Frici gúnyosságának mi is volt a rugója. A valóság az volt, hogy az a suhanc tudatában volt annak, hogy Imrének a tiszta élete mintegy vádoló tanúbizonyság az ő erkölcstelensége ellen. Most már könnyebb volt a tüskéket elviselni. IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézus, Téged is így kezeltek ... A Te erőddel el bírom viselni a tüskéket... Kegyelmedből, Ámen. — Jézusunk megértést és új erőt ad mindenre. — Miller S. Emmeline, Ohio — 47 —
