Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

Olvassuk: 100-ik Zsoltár, I. Korinthus 13:11-12

“Menjetek be az Ö kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat Néki, áldjátok az Ö nevét!” (Zsoltárok 100:4)

A kis Karcsi gyerek duzzogott és ott volt a sarokban, elhúzódva. Még a szája is sírásra állott.

“Mi lelt, Karcsi fiam?” — tudakoltam, amint az ölembe húztam a pityergő emberkét.

“Brühühü ... Édesapám . .. nem megy a fejembe, hogy miért van a többi gyerekeknek annyi születésnapjuk, meg ajándékuk — és nekem meg nincsen! Nem lehetne nekem is minden hónapban egyszer?”

Letöröltem könnyeit a zsebkendőmmel. Mit is mondhatnék neki? Azután a zsoltáríró szavai jutottak az eszembe.

“Karcsi, tudod te azt, hogy neked még ma reggel is volt ajándék-csomagod?”

Tamáskodó szemekkel nézett rám. Nem értette.

“Fiacskám, minden új reggel a mi Istenünk ajándék csomagja. A napsugár, az öröm és kacagás, a bárányfelhők, a frissen fejt meleg tej, a nefelejcsek bókoló virágsora, a zümmögő méhecskék ... és mennyi sok minden! Szerető ajándékcsomag... Istentől.

Még mindig szipogott a kis Karcsi, de megértette a tanítást. Pár pillanat múlva kiperdült az udvarra. A Bodri kutya boldogan körülugrálta ... Kicsiny csodák a nagy világban ...

IMÁDKOZZUNK: Kedves Urunk, segíts hogy duzzogás helyett hálákat adjunk Tenéked. Jézusért... és mindenért... Ámen.

Minden új hajnal Isten adománya —

Cambell A. Philis, New York

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 13

— 46 —