Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

„Semmi felöl ne agódjatok.” (Filippi 4:6)

Szomszédunk, egy földműves, a múlt ősszel búzát vetett a földjébe. Még aznap este nagy havazás volt és vastag hóréteg takarta be a földeket. Szomszédunk nagyon aggódott, hogy a vetőmag el fog pusztulni a hótakaró alatt, mert ha az ki nem csírázik mielőtt a talaj megfagy, aratás nem lesz.

Szomorú szívvel nézte egész télen át, hogy mennyi hó takarja bevetett földjét. Tavasz lett, amikor viszont láthatta földjének itt-ott már barna foltjait.

De nagy meglepetésére azt is látta, hogy itt-ott zöld csírázó búza is van a sötét barna göröngyök között. Mert az első nagy hó azon a télen olyan volt a búzaszemnek, mint egy meleg takaró, amely nem engedte, hogy a nedves föld melegsége elpárologjon, sőt csírázásba segítette a magot.

Bár a földműves minden reményét feladta, és minden sivárnak és hidegnek látszott a földeken, a hótakaró a pusztulástól védte meg a búzaszemet.

Hányszor és hányszor vagyunk így mi is. Úgy tetszik, hogy körülöttünk minden hideg, sivár és reménytelen; aggodalom és félelem tölti el szívünket, pedig Isten láthatatlanul fenntart és megvéd minket, amíg mi is meglátjuk a sötét felhők mögött Isten megtartó szeretettnek mele? napsugarát.

IMÁDKOZZUNK: Uram, add, hogy nyugalmat találjunk a Te kezed oltalmában. Taníts minket bízni, nem a mi, de a Te hatalmadban, amely ott van és működik életünkben, még akkor is, mikor mi azt nem vesszük észre. Ámen.

— Aggodalmaskodni annyit jelent, hogy rossz kezekbe tettük le bizodalmunkat. —

Hassler W. Kenneth, Pennsylvania

VASÁRNAP, MÁJUS 5

Olvassuk: Filippi 4:4-7

7 —