Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Jeremiás 29:10-14; János 1:1-14.

„És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” (Jer. 29-13)

Nyári biblia-iskolát tartottunk gyülekezetünkben gyermekek számára. Az egyik hét központi témája ez volt: „hogyan keressük Istent a természetben?” Másnap az egyik kis résztvevő, egy fiúcska, azt mondta édesanyjának, hogy nem megy el. Reggeli után azonban mégis csak úgy döntött, hogy elmegy.

A meglepődött édesanya azt kérdezte tőle: „most miért változtattad meg mégis szándékodat?” Mire a fiú azt felelte elgondolkozva: „Tudod, Anyu, tegnap arról beszélgettünk, hogy hogyan keressük Istent. Hátha ma arról lesz szó, hogy meg is találhatjuk Őt”.

Te vajon mi mindenben keresed és fedezed fel Istent? Tudod-e, hogy ő mindenütt ott van:

— egy csendes, tusakodó imádságban,

— egy jó barát kedves tekintetében,

— gyermeked bizalmat sugárzó szemében,

— idős hozzátartozód csendes, aggódó szavában,

— a téged körülvevő pillanatnyi körülményekben,

— a türelemre intő szenvedéseidben,

— s legfőképen a naponként olvasott Igében.

Isten jelenléte felismerésének ez az állandó tudata az, ami tartalommal tölti meg napjaidat. Mi lenne Veled és velem, ha minden keresésünk hiábavaló lenne, mert kiderülne, hogy ő megtalálhatatlan, vagy nem is létezik?

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, tágítsd látásunkat, hogy az élet legavróbb részleteiben is felismerjünk Téged. Gazdagítsd meg e nav minden villanatát a Te valóságos jelenléteddel. Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámén.

— Istent nem elég a természetben felismerned. Saját szívedben is meg kell találnod őt.

Bernhardt Clara, Ontario

VASÁRNAP, MÁRCIUS 25.

— 27 —