Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1973-03-01 / 2. szám
Olvassuk: Galata 4:1-7. „Ezért többet nem vagy szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, örökös is Isten által.” (Gál. 4:7) H. G. Wells, a maga rövid Világtörténelmében beszél arról, hogy az ősember gondolkodásában milyen szerepe volt az „Öreg”-nek. Áz „Öreg” volt a kizárólagos uralkodója a törzsnek. Szava törvény volt. Tilos volt bárkinek megérintenie is a lándzsáját, vagy székébe ülni. Tekintete szakadatlanul rajta volt a törzs minden egyes tagján, akár férfi, akár nő volt az. Már a kis gyerekek is úgy nőttek fel, hogy rettegtek az „Öreg”-től, mint félelmetes zsarnoktól. Amint az emberiség fejlődött, mondja Wells, a törzseknek ez a félelmetes Öregje elveszítette jelentőségét. Másrészt mégis végigkíséri az embert ez az ősi élmény, lényének tudatalatti részében: de most már ügy, mint az Istenről való elképzelése. Hányán látják őt ma is úgy, mint despota zsarnokot, aki könyörtelenül nyúl bele az emberi sorsokba. Ez a képzet az Öregről — az újszövetség „ó-embernek” nevezi — csak akkor hal el bennünk, amikor Krisztusban hitre jutunk. Nem valami rejtélyes, földöntúli Öregnek vagyunk többé a megfélemlített rabszolgái, hanem egy szeretőszívű, velünk törődő Édesatya gyermekei. Nem alattvalók, akiket szakadatlanul ellenőrizni kell, hanem gyermekek, akik a mennyei Atya szeretetére ugyancsak szeretettel válaszolnak és hálaadással élvezik az ő tőle kapott új, bővölködő életet. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, szabadíts mep minket a Rólad alkotott hibás elkévzeléseinktől. Engedd, hogy bizalommal tárjuk fel előtted életünket, annak minden részletét és részünk lehessen a hit boldog örömében. Ámen. — Az Istenbe vetett hit soha nem szolgai engedelmesség, hanem derűs élet-igenlés. — Campbell J. Robert, Ohio HÉTFŐ, MÁRCIUS 26. — 28 —