Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

péntek, január s

Olvassuk: Kolossé 1:24-2:3

„Hogy vigasztalást vegyen az ő szívük, egybeköttetvén a szereiéiben, és hogy eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára, az Isten ama titkának megismerésére, aki a Krisztus.” (Kolossé 2:2)

Pál hírül adta a kolossébeli gyülekezet tagjainak, hogy az Isten népéhez tartoznak, s a munka amelyett végez e közösségnek a szolgálata. Isten azért állítja a pásztorokat a gyülekezetbe, hogy azt öszszegyűjtsék. Isten nem véletlenül adta a a gyülekezeti közösséget és a gyülekezetek közösségét. A magánosság több veszéllyel, több küzdelemmel, az elsodródásnak nagyobb veszedelmével jár. Irgalmas vigasztalása Istennek, hogy Neki van népe szerte e világon és én is ehhez a néphez tartozom.

Nem elég azonban csak ide tartozni. Isten csodás titkot tár fel előttem, az Ő szeretetének minden értelmet felülhaladó gazdagságát, hogy az Ő fiát adta értem. Kijelentetett titok ez azok számára, akik egész életüket ténylegesen átadják az Úrnak. Őt megismerni, hatalmában, igazságában, szentségében, kegyelmében, megismerni öt, aki alig 2000 éve itt volt közöttünk, hogy minket a magáévá tegyen, ez az örökélet.

IMÁDKOZZUNK: Légy segítségemre, hogy megismerhesselek Téged, Uram, úgy amint vagy. Ámen.

— Nekem is szolgálnom kell Isten gyermekeinek közösségét. —

Szabó Péter, Montreal

7