Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 6

Olvassuk: Máté 2:1-12

„És mivel álomban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más utón tértek haza.” (Máté 2:12)

A karácsonyi időszak, régi egyházi szokás szerint, akkor végződik, amikor az egyház a keresztyén kalendárium szerint a keleti bölcsek megjelenését ünnepli, (Epiphania). Tulajdonképpen ez az az alkalom, amikor a karácsonyi üzenetről kellene gondolkoznunk, hogy mit is jelent az a mi életünk számára. Mindenki szereti a kis Jézus születéséről szóló szép történetet. Megcsodáljuk a betlehemi kis gyermeket és áldjuk Istent azért, hogy elküldötte hozzánk az Ő szent Fiát.

Azonban Jézus emberré létele és munkásságának megkezdése már kevesebb embert érdekel. Pedig a gyermek Jézus imádása és az úr Jézus követése két dolog. Az Úr Jézus nem arra hív minket, hogy csodáljuk és imádjuk öt, hanem arra, hogy KÖVESSÜK őt. Kövessük őt a mindennapi élet forgataga között a szeretet szolgálatában, a megbocsátás gyakorlásában és az emberek közötti megbékélésben. Persze ilyen szolgálat sokszor nehéz, sőt néha veszélyes is.

Karácsony sokkal több, mint „ünneplés”. A karácsony azt is jelenti, hogy oda kell szánjam életemet Krisztus szolgálatára, és el kell indulnom a tanítvánnyá létei útján; magamra vállalni Isten ügyének a képviseletét; Krisztus megbízottja, követje kell lennem itt és most, vagyis ott ahol élek és nem holnap, hanem MA.

IMÁDKOZZUNK: Uram Jézus, segíts, hogy sokkal mélyebben megérthessem hívő életem feladatait. Add. hogy életem áldás lehessen mások számára, itt és mos’t. Ámen.

— Az úr cselekedetekben megnyilvánuló követésre hív minket. —

8

Hughes J. William, Új-Mexikó