Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1973-03-01 / 2. szám
KEDD, MÁRCIUS 6. Olvassuk: Zsid. 2:1-8. „Mimódon menekedhetünk meg mi, ha nem törődünk ily nagy idvességgel.” (Zsid. 2:3a) Sokan teszik fel az önigazoló kérdést: „Miért lennék én bűnös? Mert nem imádkozom? Mert nem járok templomba? Hiszen templom nélkül is nem ölök, nem lopok, stb. stb.” Ezek az önigazolások szépen hangzóak, de Isten előtt szinte minden pontjukban hazugnak bizonyult állítások. A bűn Ószövetségi értelme az Isten törvényével való szembeszállás, az Űr ellen való lázadás. Érthető, hiszen Isten akarata törvényekben van megfogalmazva. Isten látta, hogy emberileg teljesíthetetlen az Ő jogos és igazságos törvénye. Az „idők teljességében” ezért nem törvényét, hanem irgalmát árasztotta ki Jézus Krisztusban. Mindezt azért, hogy az Ő irgalmasságában még igazsága is megközelíthető legyen az Űr Jézus által. Irgalma kiterjesztése azonban felmérhetetlenül drága volt, s így érthető, ha a kegyelemteljes időszakban a bűn lényege így fogalmazódik meg: „Nem törődni ily nagy idvességgel!!” Isten kegyelmével törődni nem annak tudomásul vételét jelenti, hanem bűnbánatban való összetörést e nagy kegyelem láttán. És jelenti azt is, hogy óemberünket újra és újra az ő Nevének hatalma által beletörjük a halálba. S végül jelenti, hogy minden cselekedetünket ennek a mértékével mérünk meg: Előmozdítja-e üdvösségünket vagy kockáztatja azt. Isten annál nagyobbat már nem tehetett volna, amit tett. Az teljes és tökéletes. Éppen ezért félelmetes lesz azoknak sorsa, akik ily nagy idvességgel nem törődnek! IMÁDKOZZUNK: Uram, a Te irgalmadból vésd szívembe a Te beszédedet, hogy szüntelenül emlékezzem az értem történt áldozatra. Ámen. — A kegyelem visszautasítása magában hordozza az ítéletet. — — 8 — Szabó Péter, Montreál
