Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 18:9-14

„A farizeus megällvän, ily módon imádkozék magában: Isten, hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan ... mint ím e vámszedő is.” (Lukács 18:11)

Az úgynevezett jó embereknek, mint a Biblia korabeli farizeusoknak is meg vannak a maguk sajátos kísértéseik. Az a farizeus, aki ebben a történetben szerepel, két kísértésnek engedett. Először is hajlamos volt arra, hogy saját jóságától el legyen ragadtatva, így ment fel az Úr templomába, hogy Istennek is elmondja, milyen jó ember ő. Nem látta szükségét, hogy Isten kegyelméért könyörögjön vagy valamiért hálát adjon.

Másodszor, hajlamos volt ez a farizeus arra, hogy összehasonlítsa magát másokkal. Jóságát az adószedőéhez mérte és nagyon meg volt elégedve önmagával. Elfelejtkezett arról, hogy az Űr előtt áll és jóságát Isten szentségéhez, tökéletességéhez kellene mérni.

Isten nem azt várja tőlünk, hogy sokkal jobbak legyünk. mint mások. Azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint ő. Ha mi Istennek kívánunk tetszeni s életünket az ő akarata szerint élni, akkor Jézus Krisztusra kell néznünk s az Ő jósága után törekednünk. Csak így ismerjük fel igazán, hogy mennyire bűnösök vagyunk, mily nagyon rá vagyunk szorulva a kegyelemre, bűnbocsánatra. így tudjuk csak igazán értékelni mindazt, amit Krisztus értünk tett!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts, hogy mindig Fiadra nézzünk, mindig ő legyen életünk mértéke! Ámen.

— Ha valami jó van bennünk, az sem tőlünk való, hanem Isten ajándéka az! —

Fuliga B. Jose, Fülöp-szigetek

SZERDA, MÁRCIUS 7.

— 9 —