Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 1:1-10.

„Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.” (Zsolt. 66:20)

Lance Webb így beszél az Istenhez való helyes közeledésről az imádságban: „Imáinkban lépjünk be egy örömteli, átformáló közösségbe Istennel, használjuk értelmünket, de ugyanakkor nyúljunk ki tudatos, hálás figyelemmel a Láthatatlan felé.”

Ä hatásos imádság a Mennyei Atya dicséretével, dicsőítésével kezdődik: „Szeretlek Istenem!” Bűnvallomás következik, melyben elismerjük elesettségünket és megvalljuk Isten kegyelmére szorult voltunkat. Oda kell szánni magunkat az Ő szolgálatára, önzetlen vágygyal és teljes igyekezettel.

Ezután vihetjük elébe kéréseinket, azzal a lekülettel, hogy: „Legyen meg a Te akaratod!” Legtöbbször itt imádkozunk szeretteinkért is. Ezen a ponton kell, hogy teljes bizalmunkat Istenbe vessük, tudva azt, hogy ő figyel és felel imáinkra.

Ezután jó, ha csendben vagyunk, figyelmes hallgatásban Isten jelenlétében. Ebben a figyelésben az ő akarata nyilvánvalóvá lesz előttünk és csodálatos, életünket átformáló közösségbe jutunk Vele.

IMÁDKOZZUNK: Ó Urunk, Istenünk! Milyen felséges a Te neved a földön! Hallc/asd meg. kérünk, a mi imádságainkat és kegyelmed sokasága szerint cselekedjél velünk. Fiad nevében kérünk. Ámen.

— Tanulj imádkozni, majd légy kész elfogadni Isten akaratát! —

Maxwell J. Robert, South Carolina

HÉTFŐ, MÁRCIUS 5.

— r —