Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. Korinthus 13:1-7

„A szeretet... sohasem önző ..(modern angol fordítás.) (I. Kor. 13:4-5)

A második váligháború alatt egyik barátnőm Jáva szigetére került, japán fogolytáborba. Ugyanott egy fiatal holland asszonykának, akinek férjét előzőleg már internálták, kisbabája született. A holland férfiak nagyrésze a szomszédos táborban élt, anélkül, hogy kapcsolatuk lett volna feleségükkel és családtagjaikkal. Csak természetes, hogy a fiatal édesanya szerette volna a kis gyermekben való örömét és gyönyörűségét férjével megosztani.

Ámint a fiatal férj születésnapja közeledett, a feleség megkérdezte az egyik japán katonát, hogy nem vinné-e el egy kis időre a pici gyermeket a férfiak táborának szöges drótkerítéséhez, ahol férje egy pár percre bevenné magához. A katona végül beleegyezett.

Az édesanya a szeretet önzetlenségével odavitte a kisbabát a drótkerítéshez és kinyújtotta őt a katonához. Az eltűnt vele a következő pillanatban. Utána mindenki úgy érezte, hogy minden perc egy-egy óra, ahogy várták vissza a gyermeket. De éppen a tervezett időre a katona vissza is érkezet szerencsésen a babával az aggodalommal várakozó anyához.

,,Micsoda önzetlen szeretet volt abban az asszonyban”, mesélte később barátnőm, aki tanúja volt az egész jelenetnek s a fiatal anya megindító magatartásának.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyám, helyezd azt a szeretetet, amit Fiad tanúsított, szívembe. Enc/edd, hogy az ne csupán szóból álljon, hanem életté legyen. Ámen.

— Az önzetlen szeretet sohasem a kockázatokat mérlegeli.—

Snowden F. Rita, Uj Zéland

VASÁRNAP, MÁRCIUS 4.

— 6 —