Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 6:5-13

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Máté 6:6)

Az Űr Jézus a saját népe körében gyakran látott képmutatás ellen küzd. Sokan voltak, akik szerettek az utcákon, tereken, látható helyeken imádkozni, hogy minél többen lássák őket. Milyen értelmetlen és fonák helyzet kegyességből karrier tcsinálni! De vájjon mi hogyan állunk ezzel a kérdéssel ma, amikor a kegyesség nem hogy nem dicsőség és előmenetel, de sokszor egyenesen gúny és nevetség tárgya. Mi sokszor ezt akarjuk kikerülni, mikor elrejtőzünk imádságainkkal. Éttermekben vagy vendégségben nem szeretjük az étkezést imádsággal kezdeni mások szeme láttára. Vagy még a templomban is inkább beszélgetünk, tereferélünk istentisztelet előtt, ahelyett, hogy a lelkészért és szolgálatáért imádkoznánk padjainkban. De még templomba járó ismerőseink előtt se kívánunk túl kegyes „szent fazekakénak látszani. Igen, Isten nem látványosságot akar, de azt se tűri, hogy szégyeljük őt!

Persze a titkos, magánosságban elmondott imádság sem maradhat el. A Vele való közösség minden mást ki kell hogy zárjon! Teljeset adott nékünk az ő Fiában és teljeset vár tőlünk is! Szentsége közelségébe nem lehet másként bejutni, ő pedig figyel és hallgat, s nincsenek rejtve előtte azok, akik a Vele való közöségért rejtőztek el. Titokzatos, szent közösség ez, melyben az övéinek válaszol, útmutatást ad, s a maga helyén nyilvánosan is igazolja őket. Mikor kerested Őt így utoljára?

IMÁDKOZZUNK: Uram, végezd el bennem, hogy sose kívánjam takargatni, rejtegetni azt, hopy a Tied vagyok. De vágynék arra is, hogy mindentől elhúzódva a közeledbe lehessek. Ámen.

— Szüntelenül imádkozzatok! —

Szabó Péter, Montreál

SZOMBAT, MÁRCIUS 3.

— 5 —