Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 103:1-5; Efézus 5:15-20

„Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.” (Zsolt. 103:2)

Városunk egyik kórházában szem-operációra készítették elő a pacienst, aki vallásos ember volt. Helyi érzéketlenítést kapott és a szemsebész megkezdte az operációt. A beteg nem érzett semmit, de halottá, hogy a sebész az operáció alatt, míg a szemén dolgozott, halkan dúdolgatott egy éneket.

Mikor végzett az operációval, a sebész így szólt a beteghez: „örülök, hogy ilyen jó páciensem volt”.

A beteg így válaszolt: „Nem éreztem az egész operáció alatt semmit; de hallottam a doktor urat énekelni és szerettem volna én is énekre fakadni”.

„És mit énekelt volna” — kérdezte a sebész.

„Egyedüli reményem, ó Isten csak Te vagy” jött a felelet.

,,Én pedig csatlakoztam volna magához az énekben” mondta az orvos.

Milyen csodálatos, amikor a közös hit minden időben és helyzetben énekre tud fakasztani bennünket.

De nem így szól-e a zsoltáríró is: „Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld”.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, segíts engem, hogy mindenkor Benned bízzam; ne csak akkor, amikor a nap ragyog és vigad a természet, hanem akkor is, amikor borult az ég és vihar van kitörőben. Segíts, hogy tanúbizonyságot tegyek Rólad életem minden fordulatában, helyzetében s hogy énekelve köszönjem meg jóságodat. Ámen.

— Krisztus segít, hogy áldásait ne feledjem el. —

Yates Ralph, Anglia

KEDD, FEBRUÁR 13

46