Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 10:9-15

„Szükségemben segítségül hívám az Urat; meghallgatott és szabaddá tett engem.” (Zsoltárok 118:5)

A fiatal bűnözőt elfogták mikor a javítóintézet kerítésen készült átmászni. Engedelmesen ment vissza. Menekülési kísérlete ügyetlen volt. Úgy tűnt, mint aki szívesen fogatta el magát. Az előző napon ugyanis tudatták vele, hogy rövidesen szabadul.

„Mondja, miért vállalta a büntetés lehetőségét, mikor egy héten belül veszély nélkül is szabalult volna ?”

„Mert nem akarok szabadulni, — válaszolta. — Én megérdemlem büntetésemet, és ha bántottak volna szökési kísérletem közben, azt is megérdemeltem volna.

Ez a fiatalember nem tudott önmagának megbocsátani, és nem tudta hol találja azt a megbocsátást, amire vágyott. A belső szabadulást további gyötrelmek árán akarta megvásárolni.

Az emberek között nem ismeretlen, hogy maguk építik meg saját börtönüket. Ez pedig a szabadulás ellen biztosít, mert hiszen építője maga veti el a szabadulás jogát. Mennyi jót jelent tehát bárki számára, ha megszabadulhat a saját maga alkotta börtönéből. Krisztus tanítása pedig épp ennek a szabadulásnak a titkát tárja elénk.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, szabadíts meg minket magunk alkotta börtönünkből. Szabadíts meg elválasztó falainktól, kerítéseinktől, bilincseinktől. Te őrködj felettünk, mert csak akkor leszünk igazán szabadok. Jézus nevéért. Ámen.

— Bűneink rabszolgákká tesznek, — Krisztus a szabadítónk —

Shedron Mark, Colorado

SZERDA, FEBRUÁR 14