Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Korinthus 9:19-15

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (Mózes 1:1)

Néhány évvel ezelőtt a reggeli órákban egy kellemetlenkedő páciensem rám köszöntött a kórházban: „Jóreggelt Nővérke, hogy van?” Meglepődve tekintettem rá. „Jól, köszönöm” — hebegtem. ,,.Hogyan érezheti jól magát, amikor annyi nyomorúság veszi körül és még hozzá olyan páciensek, mint én”. Nem válaszolhattam mást neki, mint a következőket. „Amikor az olyan betegek mint ön azzal foglalkoznak, hogy én hogy érzem magam, az már azt jelenti, hogy javulóban vannak és nemsokára mehetnek haza”.

Az őszinte, érett keresztyén napját mindig úgy kezdi, mint a Biblia első mondata — Istennel. Sok embernek ez nem olyan könnyű, mint ahogyan hangzik. Vajon .gondolkoztunk-e már azon, hogy Isten is mennyi nyomorúsággal és milyen súlyos betegekkel van körülvéve. A háború, a fajok közötti feszültségek, szegénység, alkoholizmus, kábítószerek használata, gyilkosságok, erőszak, mind olyanok, mint valami kellemetlenkedő, súlyos betegek. Ha reggelünket azal kezdjük, hogy örömmel köszöntjük Teremtő és Megváltó Istenünket, akkor ez a köszöntés nyomja rá bélyegét gondolatainkra és ezáltal élő kapcsolatban leszünk a mi Urunk, Istenünkkel.

IMÁDKOZZUNK: Jó reggeh, én Uram, Istenem. Imámban Hozzád fordulok, bár nehezen találok szavakat, hogy kifejezzem, amit érzek. Bocsásd meg, hogy hálátlan vagyok és nem törődöm azzal, mennyi bánatot és szomorúságot okozunk Neked. Uram, kérlek fogadd el reggeli köszöntésemet és ragaszkodásomat. Ámen.

— Van-e élő, igaz kapcsolatom Istennel? —

Mumrr.a Marion, New Mexico 35

PÉNTEK, FEBRUÁR 2