Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Róma 7:21-8:2

„Lássátok mily nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk.” (I. János 3:1)

Az ember nyomorúságát és Isten irgalmasságát hordja magában az Igének ez a kiemelt szakasza is. Az örömüzenet, mely itt megszólal csak a minden értelmet felülmúló szeretet által lehetséges. Kevés a futó szerelem érzése, s kevés a felebaráti szeretet. Valami oly felülről származó, mentő szeretetre van szükség, mely az Isten ellen fordult emberben nem a pusztulásra méltót, hanem a szánni valót látja meg. Csak úgy lehetséges, hogy amint magasabb az ég a földtől, oly végéremehetetlenül nagyobb és csodálatosabb az ő szeretete a miénknél. S hogy ez kiteljesedhessék, ára is hasonlíthatalanul egyedülálló ár.

Nem csak az Úrtól, de rólunk is képet nyújt ez. Mily mérhetetlen elesettség az, ahol már csak ilyen nagy áldozat segít! Micsoda kifizetethetetlen tartozás, melyet csak Isten Fiának halála képes kiegyenlíteni !

De örömüzenet is: mind e nyomorúság ellenére Isten az ő Fiáért fiának, gyermekének tekint. Irgalma teljesssége úgy árad ki rád, hogy örököse vagy Istennek és örököstársa Krisztusnak. Talán hihetetlen számodra? — Nem csoda! Túl nagy ez a szeretet ahhoz, hogy képes légy megérteni. Ám hited tárulkozzék ki, fogadd el, s élj úgy, mint Isten gyermekéhez méltó.

IMÁDKOZZUNK,: Úr Jézus Krisztus! Köszönöm Néked, hogy Éretted Isten gyermeke lehetek. Szeretnék Néked szolgálni s dicsőségedet hirdetni. Légy segítségül nékem ebben. Ámen.

— „Akiben meg van ez a reménység, az mind megtisztítja őmagát, amiképpen ö is tiszta”. —

Szabó Péter, Montrcál

SZOMBAT, FEBRUÁR 3

36