Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 9:1-7

„És elmenőben még látott egy embert, aki születésétől fogva vak volt." (János 9:1)

Ez a pár szó nagyon szépen jellemzi Jézus életét és szolgálatát: amint távozóban volt, látott egy embert. Mi legtöbbször csak elmegyünk emberek mellett — ahelyett hogy meglátnánk őket, vagy törődnénk velük. A Szent Lélek sokszor megdorgál engem, mikor érzéketlenül hagy azok sorsa, akikkel találkozom, vagy — ami még ennél is rosszabb — amikor egyházam ügyei túlságosan elfoglalnak ahhoz, hogy másokkal törődjek.

Jézus legtöbbször akkor szolgált, mikor keresztülment egy falun, vagy úton volt valahová, vagy megérkezett valahová. De szolgálatát mindig az jellemezte, hogy mélységesen érdekelte azoknak a sorsa, akikkel találkozott.

Mindig a szenvedő embert látta, anélkül, hogy ítélkezett volna. Mikor a tanítványok látták a vak embert, azt akarták tudni, hogy ki vétkezett: ő vagy a szülei. Az űr Jézus azt nézte, hogy milyen lehetőség rejlik egy-egy emberben, és mivé fejlődhet, ha hit által elfogadja az ő megváltó, újjáteremtő kegyelmét.

IMÁDKOZZUNK: Uram, adj olyan megértő szívet, hogy embertársaim szenvedésével azonosítani tudjam magamat. Ámen.

— Ha Krisztus vesz lakozást szívemben, az ő szemén keresztül látom embertársaimat. —

Zehr J. Howard, Pennsylvania

HÉTFŐ, JANUÁR 29

31