Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. Korinthus 13

„Az ő cselekedeteiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-e és ha igaz-e az ő cselekedete.” (Példabeszédek 2:11)

A legtöbb gyermek már hazament az óvodából. Csak egy volt még a játszótéren. Mi tanítónők még bent voltunk és másnapra készítettük a tanmenetet.

Amint kinéztünk az ablakon, észrevettük, hogy valaki köveket dobál a szomszédos házra. Jobban figyeltünk, s kiderült, hogy a mi gyermekeink egyike — egy kisfiú — dobált köveket. Úgy éreztem, hogy a dorgálás nem sokat segítene. Elhatároztam, hogy várok és más módszert próbálok.

Másnap reggel a lelkész tartott rövid áhítatot a gyermekek számára. Megkértem, beszéljen arról, . mit jelent az, hogy szeressük embertársainkat. Beszéde közben felsorolt egy pár dolgot, amit nem tennénk. Mikor a kődobálást említette, a kisfiú, akit előző nap tetten értük, megszólalt: ,,én nem csinálok ilyesmit”. Lelke mélyén érezte abban a pillanatban, hogy rosszat csinált és ítélet alatt áll. Attól fogva sohasem láttuk, hogy köveket dobált volna.

Minket is sokszor rávezet Isten Szent Lelke, hogy hibáinkat — amiket szeretünk mások elől elrejteni — felismerjük.

IMÁDKOZZUNK: Drága Mennyei Atyánk„ köszönjük, hogy olyan sokszor keresztülsegítéltél bajokon és nehézségeken. Amikor nem helyesen cselekszünk, adj bátorságot, hogy beismerjük azt. Adj töredelmes szívet, hogy bünbocsánatot nyerjünk, Ámen.-— Nemcsak névleges, hanem valóságos keresztyén életet élő ember szeretnék lenni. —

Loran Louneta, Japán

KEDD, JANUÁR 30

32