Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Márk 4:35-41; I Tim. 2:1-6

„És így szólt hozzájuk még aznap este: menjünk át a túlsó partra.” (Márk 4:35)

Eljön az ideje életünkben annak a pillanatnak, amikor ki kell lépnünk a múltból és a hit új távlatai felé kell törnünk. A tanítványoknak is el kellett hagyni a szülőföldjük ismert népeit, kik össze-össze gyűltek Jézust hallgatni, és a tenger háborgó hullámain átkelve, barátságtalan pogány országba kellett távozniuk. Ráadásul, ott egy démoni lélektől megszállt emberre akadtak először. De Jézus velük volt, velük együtt élte át a veszélyt és eloszlatta félemüket.

Hasanló veszélyt vállalt magára egy keresztyén férfi is két autótolvajjal kapcsolatban, akik éppen kocsiját próbálták ellopni, mikor rájuk akadt. Nem hívott rendőrt ,nem is zavarta el a két fiatalt, hanem e^t kérdezte: ,.Talán segíthetnék valamiben?” Kiderült, hogy a nyolcvan méríöldnyire lévő városba igyekszenek. Már késő lett volna a hosszú útra, ígv meghívta őket otthonába éjszakára. Ifjúsági bibliaórára is elvitte őket azon az estén. Másnap azok arra kérték, hogy tovább maradhassanak és tovább hallgathassák az Igét. Ez az élmény indította el őket Jézus Krisztus felé.

IMÁDKOZZUNK: Uram, hiszem, hogy velem vagy és segítsz leküzdeni íélelmemet, hitetlenségemet, amikor nehézségekkel és veszélyekkel kell szembe nézem. Ámen.

— Ha a veszélyt hitből vállalod, Jézus Krisztussal osztod meg azt. —

Ford Leighton, Észak-Karolina

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 25

27