Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Királyok 4:1-7; Máté 6:25-33

„Akkor azt mondta (Elizeus): Menj el, kérj ott kinn minden szomszédodtól üres edényeket, de ne keveset”, (il. Kir. 4:3)

Mikor Elizeus, Isten hatalma révén, készen állt arra, hogy megsegítse az üzvegyasszonyt, ellátva őt a szükséges olajjal, arra szólította fel, hogy kérjen kölcsön erre a célra edényeket. De mindjárt figyelmeztette is, hogy ne csupán néhány edényt hozzon, hanem minél többet.

Ez a történet is arre utal, hogyan gondolkozik rólunk és szükségeinkről Isten. Tudjuk, hogy nem minden imádságunk nyer olyan választ, amilyet remélnénk, de ez az eset arra int, hogy túl keveset sem szabad várnunk Istentől. Mikor a szerető Atya elé tárjuk reményeinket és kívánságainkat, elvárja tőlünk, hogy nagy áldások elfogadására készüljünk fel.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy kéréseink szükségszerűen azonnal és minden képzeletet felülmúlóan teljesülnek. Hanem inkább azt, hogy a keresztyén ember, aki engedelmesen igyekszik Isten akaratának a betöltésére, felfedezi majd, hogy Isten könyörülő irgalma sohasem hagyja el. Az Ő felé nyílt és kitáruló élet örömmel és hálával fogadja majd a mennyei ajándékot.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, bizakodó és engedelmes szívvel közeledünk hozzád és hisszük, hogy a Te szereteted és kegyelmed nagyobb mint a mi szükségeink, bármik legyenek is azok. Ámen.

— Isten azt várja tőled, hogy nemcsak hitedet, de a tőle kapott áldásokat is megoszd másokkal. —

Spear Laren, Illinois

PÉNTEK, JANUÁR 26

28